A nevem Andrea Vick. 19 éves vagyok. Magyar a származásom, de kiskorom óta Angliában élek, a szüleimmel és 2 testvéremmel. Imádok itt élni. A legjobb barátnőm Cassy rábeszélt, hogy jelentkezzek az X-fakorba. Szerintem annyira nem jó a hangom, hogy ott megállja a helyét. Mindegy azért végül is elmentem a válogatóra természetesen Cassyval. Nem igazán hallottam még énekelni ezért is féltem. Nem tudom meddig jut a mi kis duónk. Már órák óta itt ülünk és várunk a sorunkra, most jövünk mi. Egy gombóccal a torkomban indultam barátnőmmel a szimpad felé. Amint kiértünk a közönség és a mentrok elé szinte elájultam. Mibe mentem én bele. A 4 mentor: Taylor Swift, Olly Murs, Demi Lovato és Justin Bieber. Tiszta fiatalok.
-Sziasztok, mi a nevetek?- Kérdezte Demi.
- Mi vagyunk az Andsy.
-Remek kezdjetek bele.-Bíztatott minket Justin.
Az One Directiontól a Fireproofot énekeltük, éreztem, hogy Cassy elcsúszik a szöveggel, elcsuklig a hangja. A vége meg pláne szörnyű volt. Ezek jó, hogyha nem röhögnek ki.
- Na hát a te részedről szörnyű volt drága.-mutatott Taylor a barátnőmre.-De te viszont jól énekelsz.-Mutatott a szőkeség most rám.-A mentortársaimmal úgy döntöttünk, hogy a barna lány maradjon a szőke mehet.(én vagyok a barna) Megköszöntem, hogy tovább engedtek, majd levezettem barátnőmet a szímparól. Megvigasztaltam majd hazamentünk. Úgy érzem az éneklés lesz az életem. Nagy örömmel újságoltam el a szüleimnek, hogy tovább jutottam, ők is örültek velem.
Az egész egy hetemet énekléssel, gyakorlással töltöttem. Reméltem, hogy itt is tovább jutok. Bántott, hogy Cassy nem jutott velem tovább, de akkor is én nem adhatom fel. Ma volt a napja, hogy vissza kellett, mennem egy újjabb válogatásra. Ezt is sikerrel vettem, és négy igennel jutattam tovább. Amint haza értem berohantam a nappaliba, nem volt itthon senki. Még Cassy sem. (NÁLUNK LAKIK) Berontottam a fürdőszobába és földbe gyökereztek a lábaim. Cassy ott feküdt egy vértócsában eszméletlenül. Megnéztem él-e, de ő már nem volt az élők sorában. A keze tele volt vágásokkal, öngyilkos lett. A könnyeim utat törtek a szemembe és megállíthatatlanul zokogni kezdtem. Miért tehette ezt? Felálltam mellőle és akkor vettem észre a búcsú levelét.
Andy, amior ezt a levelet olvasod én már nem élek. Kérlek, ne haragudj amiért öngyilkos lettem, nem tehettem mást. Lejárattam magam annyi ember előtt, de végülis azért tettem mert kiderült, hogy gyógyíthatatlan beteg vagyok. Nem akartam szenvedni, kínok között meghalni. Tudom, hogy megnyered az X-Faktort, mert meg tudod nyerni. Tehetséges vagy. Az One Directionos pólómat rád hagyom, tudom, hogy imádod azt a pólót. Remélem fel fogod, majd dolgozni, hogy elmentem. Erőt fogok neked adni és mindig veled leszek. Puszi, Cassy.
Amint elolvastam a sorokat egyre jobban zokogtam. Gyorsan felhívtam a mentőket, majd anyuékat is. Aztán Cassy szülei is. ISTENEM mit fogok tenni a legjobb barátom nélkül? A testét elszállították, én oedig a szüleit támogatva elmentem segíteni elintézni a temetési dolgokat. Nem voltam nagy segítség, mert csak sírtam. Miután megszerveztük a temetés haza mentünk. Cassy szüleit meghívtam magunkhoz. Mikor beértünk az ajtón anya éppen a vért takaította fel. Én nem tudok itt élni tovább. Elköltözöm. Anya megértett engem és adott pénzt hotelra. Tele pakoltam egy bőröndöt ruhákkal, majd miután elköszöntem a tesóimtól és a szüleimtől, kocsiba ültem és jártam az utakat. A zenét maxra tettem a gázpedált tövig lenyomtam és újra bőgni kezdtem. Kb. fél óráig így vezettem, majd lassítani kezdtem és a sírás is csillapodott bennem. Kerestem egy hotelt és kivettem egy szobát. Lefürödtem és bebújtam az ágyba. Nem tudtam elaluni, folyton csak azt láttam ahogy Cassy ott fekszik. Újra sírni kezdtem és így aludtam el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése